Elkészítés:

A virágot időben szedjük le, mikor még a méhecskék nem kajáltak ki belőle minden finomat. Ha még csak kezdenek kinyílni a bimbócskák, akkor a legjobb időben érkeztünk. Tiszta helyről szedjük, ne út mellől, ne legyen se poros, se sáros. A szára, ahol szétágazik, a levéltetvek kedvenc helye, az ilyen virágot én le sem szedem. Mosni nem ajánlott, legfeljebb a szárát, mert kimosná a virágból a virágport, és akkor már az íze nem az igazi.

A palacsintatésztához összekeverjük az alapanyagokat: habverővel simára keverjük a tojásokat kevés hideg tejben, majd további erőteljes keverés mellett hozzáadjuk a lisztet. Ha már teljesen sima sűrű a ragacs, hozzákeverünk annyi tejet, hogy krémleves sűrűségű masszát kapjunk. Tegyük félre egy órára, hogy a liszt jól megszívhassa magát. Ezután, ha szükséges, apránként be kell állítani a híg nokedli (vagy csurgatott tészta) sűrűséget további kis liszt- vagy tejadagok hozzákeverésével.

Egy serpenyőben jó sok olajat hevítünk, a bodzavirágokat megmártjuk a tésztában és beletesszük a forró olajba. Tegyük oda, ahova a tészta csöpögött, akkor nem kell folyton horgászgatni a pici égett tésztácskákat, még megkeserítik nemcsak az olajat, de ezzel az életünket is. Ha a virág kicsi, egy oldalán is elég sütni, ha nem lepi el az olaj, meg kell fordítani. Süssük világosbarnára, és szedjük ki papírtörlőre, hogy az olaj kicsit lecsöpögjön róla.

(Fahéjas) porcukorral bőven megszórva, melegen tálaljuk.
Elképesztően finom, csodás étel akár egy jó lencseleves, vagy egy finom frankfurti leves után.